10 éve, október 8-án játszottuk első mérkőzésünket a Ronchetti-kupa 97/98-as szezonjában. Ellenfelünk a cseh Kralupy volt.
Ne rohanjunk azonban még ennyire előre. Már az év eleji szurkolói ankéton - melynek helyszíne az 1993 tavaszán elért bajnoki cím emlékére az Egyetemi csarnok volt - felhangzott az első vastaps, mikor Balogh Bubuval az élen bevonultak játékosaink, edzőink, vezetőink. Már ekkor nagy érdeklődés kísérte megújuló csapatunkat, melynek célja az volt, hogy tudatos munkával, a tehetséges fiatalok és a rutinos játékosok összegyúrásával két év alatt felzárkózzon az európai élmezőnyhöz. Ki gondolta volna, hogy már az első év kiugró sikert hoz!
Könnyed mérkőzések után szeptember24-éb várt ránk az első igazi erőpróba, amikor a városi rangadón telt ház előtt a Soproni Postás "vendégeként" léptünk pályára. A szezon előtti Krasznai-kupás "tréfáért" sikerült visszavágnunk, Bubu vezérletével, aki meg sem állt 43 (!) pontig. Pár nappal később újabb rangadóra készültünk. Ellenfelünk a nagy hagyományokkal rendelkező DKSK együttese volt. Csapatunk egészen extra produkcióval rukkolt elő, meglepve a csarnokban helyet foglaló 2000 drukkert, és talán még saját magát is. A 94-44-es győzelmet hozó mérkőzés jó előjelnek tűnt az októberi Ronchetti sorozat rajtja előtt.
A csoportmérkőzések nyitányán hazai pályán fogadtuk a cseh bajnokságban veretlenül menetelő Kralupy együttesét. A találkozó előtt kisebb fejtörést okozott Balogh Judit bokasérülése, de klasszisunk végül vállalta a játékot. Eltérő stílusok csaptak össze. Mi a gyorsaságunkban és agresszív védekezésünkben bíztunk, ellenfelünk pedig magassági fölényében. Az első félidő - bizony, 10 éve még kétszer 20 perc volt a játékidő - derekán még csak két pont volt az előnyünk, melyet a szünetig 16-ra tornáztunk fel. A második játékrészben karmesterünk, Sveta Orehova irányításával magabiztosan őriztük előnyünket. A vége 87-64 lett. Örömmel nyugtázhattuk a jó rajtot, és bízhattuk a hasonló folytatásban.
