A nemzetközi szereplésünk befejeztével, a hagyományoknak megfelelően, ezúttal is megkértük ügyvezetőnket, Török Zoltán-t, egy alaposabb értékelésre, melynek keretében más, érdekfeszítő kérdéseket is érintettünk. Sőt, mi több! Ügyvezetőnk egy friss igazolási hírrel is szolgált!
- Kezdjük egy általános értékeléssel, kezdve a kitűzött céloktól, azok megvalósulásáig.
- Amivel kezdenem kell: talán senkinek sem kell ecsetelnem, hogy mit jelentett klubunk életében az EUROLEASING! 15 együtt töltött szezon után fejeződött be a hivatalos kapcsolatunk. Ha valaki ránézett az idei induló játékosállományunkra, akkor az láthatta, hogy a korábban megszokott két meghatározó amerikai hiányzik. Ez egyértelműen ennek a szponzori kapcsolatnak az elmúlásával magyarázható.
Ahogy az klubunk életében már számtalanszor előfordult, új utakat, eltérő megoldásokat kellett keresnünk, egy drasztikusan visszaeső költségvetési adottság mellett. Nem volt egyszerű!
A megoldást abban láttuk, és a 2015/16-os idénynek már így is vágtunk neki, hogy a szerződtetett és nevelt fiatal játékosainkból próbálunk meg kialakítani egy olyan magot, amely akár már 1 éven belül alkalmas lehet a klub új generációjának az alapját jelenteni.
FIATALOK BEÉPÍTÉSE - MEGTÖRTÉNT AZ ELŐRELÉPÉS
Ennek szellemében, a saját nevelésű Weninger Virág, a már tavaly óta nálunk játszó Crvendakic Alexandra (jövő tavasszal már hazai nevelésű játékosként számolunk vele), a Vasas neveltje, Határ Bernadett, valamint Miskolcról, Dubei Debóra alkotta a szűk magot, továbbá Böröndy Dominika és Aldazabal Laura is számításba került. Úgy gondolom, az ő fejlődésük - különös tekintettel az előbbi négy játékosra -, kézzel fogható. Váltakozó formában, de valamennyien bizonyították tehetségüket, és óriásit léptek előre. Nem mellékesen pedig jövőre mind a hatan nálunk folytatják pályafutásukat!
Az idősebb generáció, vagyis a Zsovár Orsi, Fegyverneky Zsófi, Ciglar Iva, Krnjic Sara, Simon Zsófi kvintett erőn felül próbált helyt állni, több-kevesebb sikerrel. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a rájuk nehezedő nyomás alatt, a képességeik maximumát próbálták ugyan kihozni magukból, de a velük szemben támasztott elvárásaink túlnyomó részt magasnak, irreálisnak bizonyultak.
A fiatalok beépítésére szánt energia azonban egyértelműen közös siker, valamennyiünk érdeme! Sterbenz László és a szakmai stáb munkájának eredménye, hogy izomtömegben, technikai képzettségben, játékpercekben, és tapasztalat gyűjtés terén ekkorát léphettünk velük előre. Az idősebb játékosok és a menedzsmenté pedig az, hogy a szétesés jelei nélkül tudtunk dolgozni, ennyi vereség közepette is. Természetesen ennek óriási ára volt! Az Euroliga szezonunk.
EUROLIGA +/-
A képet azonban jelentősen árnyalja, hogy nem volt pénzügyi lehetőségünk több Euroliga szintű játékosos szerződtetésére a keretünkbe a teljes szezonra, ugyanakkor meggyőződésem, hogy az Európa Kupa nem tudott volna olyan impulzust adni, mint amilyet az Euroliga adott. Ezt a tételt akkor is igaznak gondolom, ha a tavalyi Maccabi elleni vesztes Európa Kupa negyeddöntőre gondolok.
Tudom ugyanakkor azt is, hogy nem szerencsés kitenni a közönséget egy ekkora vesszőfutásnak, mint az idei, ám az jól látható, hogy a csapat a hitét (néhány megingástól eltekintve) nem veszítette el, a bajnoki tabellán elfoglalt helyünk legalábbis nem ezt mutatja.
Az is tény azonban, hogy ez a csapat nem az Euroligába való, és szigorúan az ottani feltételeket figyelembe véve, nem lett volna szabad ebbe a sorozatba nevezzünk. Az idő majd eldönti, hogy jót vagy rosszat tett nekünk ez a döntés. Pillanatnyilag is felemás a megítélése, de elfogadom, hogy a többség szemében ez egy rossz döntés volt. Az én szemszögemből azonban egy befektetés! Őszintén meg kell azonban azt is mondanom, hogy a nevezés pillanatában azért ennél én magam is többet vártam.
A valóság és a tények azonban makacs dolgok! Itt tartunk, vagy, ha kicsit még önkritikusabban kellene fogalmazni, idáig süllyedtünk. Ezért is állok időnként értetlenül egyes kollégák nyilatkozatai előtt. Azt hittem, a magyar kosárlabdában már elmúlt az az idő, amikor a klubok vezetői egymás pénztárcájában turkáltak.
- A Miskolc ügyvezetőjének, Szabó Tamásnak a kijelentésére gondolsz, aki azt állította, hogy költségvetésünk még így is kétszerese az övéknek?
- Igen, pontosan erre. Én most itt, ezen a helyen, nem szeretném visszadobni a kesztyűt egy nyilvánvaló butaság kapcsán, inkább megragadom az alkalmat és gratulálok a miskolciaknak az eddigi fantasztikus menetelésükhöz. Tiszteljük Őket az elért eredményeikért, és kívánunk nekik további sikereket az Európa Kupa folytatásában. Szüksége van a magyar női kosárlabdának a nemzetközi sikerekre, azokra pedig közösen kell büszkének lennünk. A DVTK sikere pedig igen is figyelemre méltó!
VÁLTOZÁSOK A KERETBEN
- Térjünk vissza a mi csapatunkhoz. Idő közben változott a játékos állományunk.
- Igen, jelentősen! Ana Lelas érkezése, Louice Halvarsson sérülése, valamint Kata hazajövetele összességében erősödést jelent. De nem annyit, hogy az a nemzetközi porondon minőségi változást eredményezhetett volna, hiszen nem csak nyertünk, de veszítettünk is játékost, ráadásul a magas posztokon. A magyar bajnokikon azonban a két játékos rutinja óriási pluszt ad a csapatnak, és jelentősen növeli a variációs lehetőségek számát.
Kata szerepét külön fontosnak tartom kiemelni! Tudom, hogy a rájátszás kezdetére, az igazán nehéz mérkőzések idejére Ő döntő faktorrá válhat, még akkor is, ha most nem azt a formát futja, amit várunk tőle. Meg kell értenünk, hogy Katának meg kell szoknia, a mi kosárlabdánk nem a klasszikus tábla alatti játékra épül, ahogy azt ő a légiós évei alatt, vagy a mi nagy időszakunkban megszokhatta.
DEVEREAUX PETERS – A BEJELENTÉS
- A palánkok alatt úgy tűnik, hogy akár a Miskolccal szemben is jelentős hátrányban vagyunk, hiszen egyik fő vetélytársunk 4 magas játékossal is rendelkezik, ráadásul Hodges révén a külső soruk is óriásit erősödött. Nem gondolkoztál a center poszt erősítésén, hiszen van még egy légiós helyünk?
- Több hete folyik a keresés, és a játékos ügynököknek biztosan az agyára mentem, mert a szűkös kínálatból egyikük sem értette, hogy miért nem vállaljuk fel valamely elérhető játékost.
Nos, a magyarázat nagyon egyszerű volt. Szerettük volna a rájátszásra is megtartani azt a gyors, rohanós stílust, amelyben az egész szezont lejátszottuk. Erre Sterbenz Lászlóval határozott fogadalmat tettünk. Úgy gondolom, hogy a Krakkóval most szakító Devereaux Peters személyében megtaláltuk a megfelelő megoldást. Persze, minden igazolás annyit ér, amennyit az utóbb az eredményeivel igazol.
- Hoppá! Akkor ez most egy bejelentés?
- Igen, vehetjük annak is. (mosoly – szerk. megj.)
- Egy ilyen játékos érkezésével együtt ugyanakkor felvetődik a kérdés: mi lesz a fiatalokkal?
- Nézd, a szezon jelentős részét az ő beépítésükre szenteltük, az Euroligában mérkőzésenként 53 percet töltöttek átlagban a parketten, a magyar bajnokságban pedig még ennél is többet. Hatalmas vállalás volt ez, és szeretném megköszönni Sterbenz Lászlónak, hogy a „sportpolitikánkat” ilyen mértékig a magáévá tette. Nagyon nehéz feladatot vett a vállára és az én szememben ezt mesterien oldotta meg!
Úgy látom, hogy komolyat léptünk ezen a téren előre, amit szurkolóink és ellenfeleink majd a jövő évi együttesünknél fognak igazán megtapasztalni. Az Euroliga és a bajnoki alapszakasz során a szereplésünkben ez a prioritás következetesen megvalósult. Most azonban a bajnoki hajrá jön, és két éve megtanították nekünk a többiek a leckét, hogy a jelenlegi átigazolási szabályok mellett, február végén, új bajnokság kezdődik. Hiába is tiltakoznék ellene, ez a szabály, mi pedig megpróbálunk ehhez igazodni. A mi számunkra is új bajnokság kezdődik, ahol már minden pillanatban a legerősebb csapatunkkal kell pályán lennünk!
Én hiszek benne, hogy a fiatalok számára továbbra is van ott hely, de azt reálisan látni kell, hogy nem annyi és nem olyan formában, mint a szezon első két harmadában.
KÖZELI ÉS TÁVOLI CÉLOK
- Akkor arccal a bajnokság felé.
- Igen! Itt említeném meg, hogy készül a klub 89-es, NB 1. A osztályba jutása óta eltelt időszakot, vagyis azt a jogfolytonos, és megszakítás nélküli 27 szezont feldolgozó statisztikai adattár, amelyben nem csak a hazai 27 szezont, hanem a több, mint két évtizede, megszakítás nélkül tartó nemzetközi szereplést is összegezzük. Vannak dolgok, amihez viszont nincs szükségünk statisztikára. Tudjuk, hogy a klub jelenleg kilencszeres bajnoknak mondhatja magát...
- Vagyis a cél a tizedik bajnoki cím?
- Mindig a következő! (mosoly – szerk. megj.) Persze, természetesen a cél a tízedik. A kérdés már csak az, hogy ez a nagyszerű pillanat be tud-e következni és ha igen, akkor mikor? Csak és kizárólag a múltból ugyanis nem lehet megélni.
- Hogyan látod a csapat jövőjét? Euroliga, Európa kupa, esetleg egyik sem?
- Engem a tizedik bajnoki cím motivál most igazán. A nemzetközi szereplés úgyis a bajnoki helyezések után válik aktuálissá, addig ezzel nem érdemes foglalkozni. Alapvetően azonban Euroliga párti vagyok.
NOVOMATIC ARÉNA – A FEJLESZTÉSEK FOLYTATÓDNAK
- Sokan várják a csarnok megújulásának következő lépcsőfokait.
- Az Aréna bővítése kapcsán lelassultunk, de az elmúlt hónapokban így is sikerült végérvényesen rendezni olyan nyitott kérdéseket, mint a csatorna, szennyvíz tervszerű bekötése, a menekülő lépcsők megépítése, vagy az épület fűtési rendszerének megépítése, beüzemelése.
Rövidesen újabb látványos időszak következik, hiszen jön a nagyterem hiányzó lelátója, épülni fog a két termet elválasztó mobil fal, lerakjuk a sportpadlót és beszerzés alatt áll az új eredményjelző, palánkok, valamint hangrendszer, épület felügyeleti, és kommunikációs rendszer is.
- Akkor, ha jól értem, a nyári U18-as EB-re már teljes egészében üzemelhet az új épületrész?
- Ez a terv, de azt látni kell, hogy a kivitelezési feladatok nem csak kizárólag tőlünk függnek. Ugyanakkor a nyár második felére maradhatnak még olyan feladatok, mint a jelenlegi nagyterem tető gerincének a cseréje, valamint a légcseréje.
MUSICALEK – A NAGY DOBÁS MÉG VÁRAT MAGÁRA
- Az Aréna 10 éves születésnapján, és Új Év másnapján is kirobbanó sikert arattunk kulturális téren. Tapsolhatunk még hasonlóan színvonalas produkcióknak idén?
- Nagyon komoly egyeztetési problémáink vannak ezen a területen. Továbbra is az év dobásának szeretnénk szánni a MOZART! című Lévay Szilveszter darabot, amely Bécsben a mai napig óriási sikerrel megy, és Budapesten is hatalmas szakmai, illetve közönség sikert aratott. A darab szereposztása és óriási díszletei miatt azonban vannak problémáink a soproni színre vitellel.
PÉNZÜGYI HELYZET – A REALITÁSOKNÁL MARADVA
- Végül, amit nem lehet megkerülni, különösen a mai világban. Továbbra is stabil a gazdálkodásunk?
- Minek panaszkodjon egy olyan klub vezetője, akinek legalább a kétszerese a költségvetése a többiekéhez képest? (nevetés – szerk. megj.) Persze, a viccet félre téve, hatalmasat zuhantunk, de azt legalább stabilan. (újabb kényszerű mosoly - szerk. megj.) Ezt az Euroliga eredményeink szomorúan meg is mutatják, de azt is látni kell, hogy a szabályok ismeretében jelentősen tartalékoltunk a végére. A magyar bajnokság egyre kiegyenlítettebb. A Miskolc mellett a Győr, a két pécsi csapat, de a Cegléd és a Szekszárd is okozhat forró pillanatokat ebben a rájátszásban.
Vannak előre nem kalkulált költségeink, ezért sajnos az idén lehet, hogy - hosszú évek nyereséges időszaka után - újra veszteségesek leszünk. Sopron Város kiemelt támogatása, az UNIQA és a megmaradt szponzori körünk kitartása, saját vállalkozásaink azonban azt mondatják, nem kell kétségbe esnünk!
Jó lenne, ha egész szezonra lehetne olyan csapatunk, amilyennel most a rájátszást kezdhetjük, de a realitás az, hogy ez nekünk jelenleg nem elérhető kategória.
Az EUROLEASING hiánya még mindig nagyon fáj!