Saját nevelésű játékosunk, Licskai Zsófia szorgos munkával lépett minden évben egyre feljebb, melynek eredményeképpen május végén a felnőtt női válogatott légkörébe is belekóstolhatott. Licsit kérdeztük a nemzeti csapatban szerzett élményeiről.
- Mikor értesültél először arról, hogy felfigyeltek rád a felnőtt válogatottnál is?
- Először még szezon közben, amikor a felnőtt válogatott játékosokat az egyik edzésünk után a helyükön egy dokumentum várta, amit ki kellett tölteni a kért adatokkal. Meglepődve láttam, hogy az én helyemen is volt egy ilyen papír. Kérdeztem a klub és a válogatott menedzserét, Molnár Balázst, hogy ez nem-e valami félreértés, és véletlenül került ide, vagy esetleg ez a saját korosztályomra vonatkozik. Megerősítette, hogy a felnőtt válogatottra vonatkozik, és nekem is ki kell töltenem. Hozzátette, nem valószínű, hogy behívnak, de arra az esetre, ha sérülések, hiányzások lépnek fel, akkor rám is gondolnak. Kitöltöttem, de biztos voltam benne, hogy ennyiben ki is merült az idei "válogatottságom".
- Mikor tudatosult benned, hogy mégis lesz folytatás?
- A szezon végén az edzéseket tovább folytattuk Serivel és Norbival. Egyik edzésen Norbi odajött hozzám, és mondta, hogy most beszélt a válogatott szövetségi kapitányával, aki szeretné, ha csatlakoznék hozzájuk, mikor Sopronba érkeznek. Első reakcióm az volt, hogy: "most biztos csak viccelsz Norbi..." Ő nevetve mondta, hogy ilyennel nem viccelne, tényleg számítanak rám, úgyhogy gratulál, és sok sikert kíván! Nagyon meg voltam lepődve, nem számítottam erre! Nagyon jó érzés volt, hogy a csapattársak, barátok, mindenki egyből gratulált, és ők is örültek a sikeremnek. Szüleim nagyon büszkék voltak rám, boldogak voltak, hogy ide kerülhettem!
- Milyen volt az első találkozás a "nagyokkal"?
- Volt ugyan pár napom megemészteni a hírt, mielőtt Csatlakoztam volna a lányokhoz, de bevallom így is nagyon izgultam! Azért az kicsit megnyugtató volt, hogy nem egy embert már személyesen is ismertem a csapatból, így nem egy teljesen idegen környezetbe kerültem. Az első edzés előtt még eléggé megszeppenve mozogtam a lányok között. Aki ismert már, az látta is rajtam és próbálta oldani a feszültségemet. Először Kata jött oda nevetve, hogy nem kell izgulni, majd Dodi is viccesen megjegyezte hogy látszik rajtam, tiszta ideg vagyok, nyugodjak már meg.
- Hogy alakult az első edzés?
- Ez inkább erőnléti jellegű volt, nem nagyon játszottunk egymás ellen, csak futottunk és lábmunkáztunk. Talán abban fáradtam el a legjobban, hogy nagyon koncentráltam, el ne rontsak valamit. A lányok segítőkészek voltak, mindig mondták hova kell futni, ha esetleg hirtelen nem tudtam, és segítettek mindenben. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze, edzéseken és azokon kívül is jó volt a hangulat. Hamar befogadtak a társaságba, aminek külön örültem.
- Nem kellett sokat várni, hogy magadra húzd a válogatott mezét is!
- Igen, május végén felkészülési torna volt Sopronban. Az első mérkőzésünk előtt, a délelőtti edzésen kirakták mindenkinek külön a mezeket név szerint. Jött az újabb meglepetés, hogy nekem is volt egy "kupacom", és névre szóló mezt kaptam! Az meg csak hab volt a tortán, mikor délután mondták, hogy Vajda Nusi sérülése miatt csapatban vagyok. Rettentő boldog voltam!
- A szlovákok elleni találkozó második félidejében végül debütáltál is, sokunk nagy örömére.
- Szorosan alakult a meccs, és a félidőben odajött hozzám Stefan Svitek, hogy elmondja, ha esetleg pályára kerülnék, mit vár tőlem. A 3. negyedben meg is kaptam a lehetőséget! Az az igazság, hogy nagyon izgultam. Óriási megtiszteltetés volt ilyen fiatalon bemutatkozni a felnőttek között! Próbáltam mindent teljes koncentrációval csinálni, amit rám bíztak, azt teljesíteni. Úgy érzem, ez hellyel-közzel sikerült is, de még azért teljesen más szinten pörög egy ilyen meccs, kell idő, hogy belerázódjak és felvegyem ezt a ritmust is.
- Győzted fogadni az elismeréseket?
- Nagyon sokan gratuláltak, köztük volt edzőim is. Egy álmom vált valóra! Kiskorom óta azért dolgoztam, hogy egyszer ilyen szintre érjek, és felnőtt magyar válogatott lehessek. A végső 12-es keretbe nem kerültem be, de nagyon remélem, nem ez volt az utolsó fellépésem a címeres mezben. Boldog vagyok, hogy velük edzhettem, sok tapasztalatot szereztem, amit később biztosan tudok majd kamatoztatni. Az edzők elégedettek voltak velem, megköszönték a munkámat, amivel segítettem a csapat felkészülését.
- A felnőtt válogatottbeli kitérő után, hogyan alakul a nyarad?
- Most pár hétig elterelődik a figyelmem a kosárlabdáról, mivel nemsokára szóbeli érettségi következik, és eddig a sok edzés miatt sem időm, sem energiám nem nagyon volt tanulni. A szóbeli végeztével jövök vissza edzeni, egyéni képzéseket végezni, aztán július elején megkezdjük a felkészülést az U20-as válogatottal.
- Mit vártok magatoktól a B divíziós korosztályos EB-n?
- Jó lenne minél jobb helyezést elérni, esetleg visszakerülni az A-divízióba, amihez az első három hely egyikén kellene végeznünk. Még nem ismerem annyira az erőviszonyokat, mit lehet várni a csapattól, milyenek az ellenfelek, de majd idővel kialakul. Meghatározó tagja szeretnék lenni a válogatottnak, és remélem, elő tudom venni mindazt, amit a szezon során a rengeteg egyéni képzésen gyakoroltam, és amit az utóbbi időben tanultam!
- Sok sikert kívánunk!